2026 júliusában a Baranya megyei bicsérdi tó medre teljesen kiszáradt. A közel 3 hektáros horgásztó, amely korábban 2,5 méter mély vizet tartott, a nyár közepére csontszárazra apadt. Aki ismeri a tavat, annak ez nemcsak egy hír volt, hanem kis túlzással személyes veszteség.

 

De miért történt ez? Sokan úgy gondolják, egy tó egyszerűen az esőből él. A valóság ennél összetettebb. Egy tó a környező vízgyűjtő területről kapja a vizét, és ha ez a rendszer megsérül, a tó előbb-utóbb víz nélkül marad.

Mi az a vízgyűjtő terület?

A vízgyűjtő terület az a földrajzi egység, ahonnan a csapadék és a talajvíz egy adott vízfelületbe gyűlik. A víz útja egyszerűen leírható: a csapadék beszivárog, felszíni és talajvízzé válik, végül a tóba jut.

 

Ha a vízgyűjtőn valami megváltozik – legyen az beépítés, intenzív mezőgazdaság vagy rosszul tervezett vízelvezető csatornák –, a tóba jutó víz mennyisége tartósan csökkenhet. Ezért egy tó kiszáradása ritkán egyetlen okra vezethető vissza: mindig a vízgyűjtő egész rendszerét kell vizsgálni.

Mi történt Bicsérden?

A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság korábbi közlései szerint a tavat tápláló vízfolyás több mint 10 kilométeres szakaszon kiszáradt. Két éven át gyakorlatilag semmilyen víz nem érkezett a tóba.

 

A klímaváltozás szerepe egyértelmű: forróbb nyarak, kevesebb csapadék, nagyobb párolgás. De önmagában ez nem magyarázza a kiszáradást. A vízgyűjtőn csökkent a beszivárgás, miközben a vizet sok helyen gyorsan elvezetik ahelyett, hogy helyben tartanák.

 

A bicsérdi tó egyébként nem először száradt ki. 2022-ben már teljesen eltűnt belőle a víz. 2023-ban és 2026 elején visszatért valamennyire, de a vízszint már akkor is elmaradt a korábbi évtizedek szintjétől. Ez a rendszer sérülékenységét jelezte előre.

 

A klímaváltozás tehát felerősíti a problémát, de a rossz vízgazdálkodás teszi visszafordíthatatlanná.

A szakszerű vízgazdálkodás három pillére

Hogyan előzhető meg, hogy egy következő tó is így járjon? Három területen kell egyszerre lépni.

 

Tervezés: Nem elég a tómedret nézni. A teljes vízgyűjtőre kiterjedő szemlélet szükséges, amely figyelembe veszi a természetes vízmegtartó megoldásokat: szikkasztást, lassító műtárgyakat, pufferzónákat (védősávokat) a vízfolyások mentén.

 

Engedélyeztetés: A vízjogi engedélyeztetés nem bürokratikus akadály, hanem a fenntarthatóság eszköze. A szabályozás azt biztosítja, hogy a vízhasználat ne menjen a környezet rovására.

 

Nyomon követés: A korábbi hidrológiai adatok a változó klímában már nem elégségesek. Folyamatos mérés nélkül nem lehet időben beavatkozni, mielőtt visszafordíthatatlanná válik a helyzet.

Kinek mi a felelőssége?

A víz közjószág, de a felelősség megoszlik. Közcélú vízilétesítmények fenntartása jellemzően állami vagy önkormányzati feladat. Egy magántulajdonú horgásztó esetében az üzemeltető felel az engedélyekért és a fenntartásért.

 

A helyi lakosok is tehetnek a vízmegtartásért. Esővízgyűjtés, burkolatlan felületek megőrzése, zöldfelületek növelése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a víz ott maradjon, ahol szükség van rá. A lényeg a szemléletváltás: a víz érték, nem valami, amitől szabadulni kell.

Miért érdemes most lépni?

A bicsérdi tó esete nem egyedi. A Velencei-tó, a Kolon-tó és más hazai vizek hasonló problémákkal küzdenek. A tendencia pedig egyértelmű: a gyakoribb és hosszabb aszályok, a rossz területhasználat és a hiányzó vízmegtartó megoldások együttesen rendszerszintű kockázatot jelentenek.

 

A megelőzés, a tudatos tervezés és a szakmai háttér azonban segíthet elkerülni a visszafordíthatatlan helyzeteket. A tűzoltás helyett tehát érdemes előre gondolkodni.

 

Ha kérdése van vízgyűjtő gazdálkodással, vízjogi engedélyeztetéssel vagy vízgazdálkodási tervezéssel kapcsolatban, az Aqualex csapata szívesen segít.